Az éghajlatváltozás az egyik legfontosabb globális kockázat, amellyel modern társadalmunknak szembe kell néznie. Az éghajlatváltozás tartós és pusztító hatással van fogyasztási és termelési szokásainkra, de a világ különböző régióiban az éghajlatváltozás jelentősen eltérő. Bár a gazdaságilag fejletlen országok történelmi hozzájárulása a globális szén-dioxid-kibocsátáshoz elhanyagolható, ezek az országok már vállalták a klímaváltozás magas költségeit, ami nyilvánvalóan aránytalan. A szélsőséges időjárási események súlyos következményekkel járnak, például súlyos szárazság, intenzív magas hőmérséklet, pusztító árvizek, nagyszámú menekült, komoly veszélyek a globális élelmezésbiztonságra, valamint visszafordíthatatlan hatások a föld- és vízkészletekre. Az olyan abnormális időjárási jelenségek, mint az El Nino, továbbra is előfordulnak, és egyre súlyosabbak lesznek.
Hasonlóképpen a klímaváltozás miatt abányaiparmagas reális kockázati tényezőkkel is szembesül. Mert abányászatiszámos bányafejlesztési projekt termelési területe az éghajlatváltozás kockázatával szembesül, és egyre sérülékenyebbé válik a kedvezőtlen időjárási események folyamatos hatásai miatt. Például a szélsőséges időjárási viszonyok befolyásolhatják a bányászati zagytározók stabilitását, és súlyosbíthatják a zagygátszakadási balesetek előfordulását.
Emellett a szélsőséges éghajlati események előfordulása és a változó éghajlati viszonyok a globális vízkészlet-ellátás kritikus problémájához is vezetnek. A vízkészlet nemcsak a bányászati tevékenység fontos termelési eszköze, hanem a bányászati területeken élő helyi lakosok nélkülözhetetlen élőforrása is. Becslések szerint a rézben, aranyban, vasban és cinkben gazdag területek jelentős része (30-50%) vízhiányos, és a világ arany- és rézbányászati területeinek egyharmada akár megkétszerezheti rövid távú vízkockázatát. 2030, az S & P Global Assessment szerint. A vízveszély különösen súlyos Mexikóban. Mexikóban, ahol a bányászati projektek versenyeznek a helyi közösségekkel a vízkészletekért, és a bányák működési költségei magasak, a nagy PR-feszültségek komoly hatással lehetnek a bányászati tevékenységekre.
A különféle kockázati tényezőkkel való megbirkózás érdekében a bányászatnak fenntarthatóbb bányászati termelési modellre van szüksége. Ez nemcsak a bányászati vállalkozások és a befektetők számára előnyös kockázatelkerülési stratégia, hanem társadalmilag felelős magatartás is. Ez azt jelenti, hogy a bányászati vállalkozásoknak növelniük kell a fenntartható technológiai megoldásokba való befektetéseiket, például csökkenteni kell a vízellátás kockázati tényezőit, és növelniük kell a bányaipar szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló befektetéseiket. Abányaiparvárhatóan jelentősen növeli beruházásait a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgáló műszaki megoldásokba, különösen az elektromos járművek, a napelemes technológia és az akkumulátoros energiatároló rendszerek területén.
A bányászat döntő szerepet játszik az éghajlatváltozás kezeléséhez szükséges anyagok előállításában. Valójában a világ az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalom felé való átmenet folyamatában van a jövőben, amihez nagy mennyiségű ásványkincsre van szükség. A Párizsi Megállapodásban meghatározott szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési célok elérése érdekében jelentősen fejlesztik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák, így a szélturbinák, a fotovoltaikus napelemes energiatermelő berendezések, az energiatároló létesítmények és az elektromos járművek globális gyártási kapacitását. A Világbank becslése szerint ezeknek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiáknak a globális előállításához 2020-ban több mint 3 milliárd tonna ásványkincsre és fémkincsre lesz szükség. A „kulcsforrásként” ismert ásványkincsek egy része azonban, mint pl. A grafit, a lítium és a kobalt akár közel ötszörösére is növelheti a globális kibocsátást 2050-re, hogy megfeleljen a tiszta energiatechnológia növekvő erőforrásigényének. Ez jó hír a bányászat számára, hiszen ha a bányászat egyidejűleg át tudja venni a fenti fenntartható bányászati termelési módot, akkor az iparág döntően hozzájárul a zöldebb környezetvédelem globális jövőbeni fejlesztési céljának megvalósulásához.
A fejlődő országok nagy mennyiségű ásványi erőforrást termeltek ki, amely a globális alacsony szén-dioxid-kibocsátású átalakuláshoz szükséges. Történelmileg sok ásványkincs-termelő országot sújtott az erőforrás-átka, mert ezek az országok túlságosan támaszkodnak a bányászati jogok jogdíjaira, az ásványkincs-adókra és a nyers ásványi termékek exportjára, így befolyásolva az ország fejlődési pályáját. Az emberi társadalom által megkövetelt virágzó és fenntartható jövőnek meg kell törnie az ásványkincsek átkát. Csak így készülhetnek fel jobban a fejlődő országok a globális éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és reagálásra.
A cél eléréséhez szükséges ütemterv az, hogy a magas ásványi erőforrásokkal rendelkező fejlődő országok felgyorsítsák a megfelelő intézkedéseket a helyi és regionális értéklánc kapacitásának növelése érdekében. Ez sok szempontból fontos. Először is, az ipari fejlődés jólétet teremt, és így megfelelő pénzügyi támogatást nyújt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és az éghajlatváltozás mérsékléséhez a fejlődő országokban. Másodszor, a globális energiaforradalom hatásának elkerülése érdekében a világ nem fogja megoldani az éghajlatváltozást pusztán az energiatechnológiák egyik csoportjának egy másikkal való helyettesítésével. Jelenleg a globális ellátási lánc továbbra is az üvegházhatást okozó gázok fő kibocsátója, tekintettel a nemzetközi közlekedési szektor magas fosszilis tüzelőanyag-fogyasztására. Ezért a bányaipar által kitermelt és előállított zöldenergia-technológiák lokalizálása segít az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében azáltal, hogy közelebb hozza a zöldenergia-ellátó bázist a bányához. Harmadszor, a fejlődő országok csak akkor tudnak zöldenergia-megoldásokat alkalmazni, ha a zöld energia termelési költségeit csökkentik, hogy az emberek megfizethető áron fogyaszthassák az ilyen zöld technológiákat. Azokban az országokban és régiókban, ahol a termelési költségek alacsonyak, érdemes megfontolni a zöld energiatechnológiát alkalmazó, helyi termelési rendszereket.
Amint ebben a cikkben hangsúlyozzuk, a bányászat és az éghajlatváltozás számos területen elválaszthatatlanul összefügg. A bányászat létfontosságú szerepet játszik. Ha el akarjuk kerülni a legrosszabbat, a lehető leghamarabb cselekednünk kell. Még ha nem is minden fél érdeke, lehetősége és prioritása kielégítő, sőt esetenként teljesen kedvezőtlen is, a kormányzati döntéshozóknak és a cégvezetőknek nincs más választásuk, mint összehangolni a fellépéseket, és igyekeznek hatékony, minden fél számára elfogadható megoldásokat találni. Jelenleg azonban az előrehaladás üteme túl lassú, és hiányzik a szilárd elhatározásunk e cél eléréséhez. Jelenleg a legtöbb éghajlat-elhárítási terv stratégiai megfogalmazását a nemzeti kormányok hajtják, és geopolitikai eszközzé vált. A klímareagálás céljainak elérése tekintetében nyilvánvaló különbségek vannak az egyes országok érdekei és igényei között. Úgy tűnik azonban, hogy a klímareagálás keretmechanizmusa, különösen a kereskedelemmenedzsment és a befektetés szabályai homlokegyenest ellentétesek a klímareagálás céljaival.
Web:https://www.sinocoalition.com/
Email: sale@sinocoalition.com
Telefon: +86 15640380985
Feladás időpontja: 2023.02.16
